Az utazásban ugyanakkor megjelenik az önzetlen segítő szándék is, hogy az őseink szenvedését enyhítsük, és ezzel is kifejezzük a hálánkat nekik mindazért, amit megtettek annak érdekében, hogy mi itt a jelenben sétálhassunk a Földanya felszínén. Az utazás mélyíti és erősíti a kapcsolatunkat az Ősökkel, és az Őseredeti Tertemtővel, az isteni Férfi-princípiummal, valamint az Ősanyával, az isteni Női elvvel. Mindegy, hogy Sivának és Saktinak, vagy Virakocsának és Pacsamamának, vagy Öregistennek és Boldogasszonynak nevezzük, ugyanazon ősi és örök elvekről van szó, melyek az Élet és a Tudat forrásai. Hozzájuk fogunk kapcsolódni ebben a két utazásban.
Ha a mi lineáris időnk alapján tekintjük az eseményeket, akkor a lélekrészek lehasadása bekövetkezhetett valamikor az eddigi életünk során, a születéskor, a magzati létben, vagy jelen inkarnációnk előtti időkben is. A sámán a szellemi vezetője segítségével keresi meg a leszakadt lélekrészeket, és azokat hozza vissza, amelyekre a „vár őrének” a leginkább szüksége van. Ilyenkor meg szoktam kérni a vendéget, hogy beszéljen azokról az életeseményeiről, melyek a legjobban megrázták, és lélekvesztéssel járhattak, mert ezáltal előkészíti magát a visszatérő lélekrészek befogadására, mér akkor is, ha végül más életeseményekből hozunk vissza lélekrészeket.
A leszakadt lélekrészek megtalálásának körülményei, és az elveszítésükhöz kapcsolódó események sokat elárulnak, főleg a vendég számára. Amikor a visszahozás után elmondom, hogy hol találtam őket, általában nagy felismerésekkel szoktak helyeselni, hogy valóban ennek megfelelő dolgok történtek az életükben, és ez a „ráhibázás” (vagy inkább részemről a szellemi vezetőre való teljes ráhagyatkozás) nagy meggyőző erővel bír a vendég szemében, ami pedig az integrációs folyamatot is elősegíti.
A fenti lélekutazást egészen hasonló módon elvégezheted a férfi ősök gyógyítása érdekében. Az utazás annyiban tér el, hogy amikor visszafelé haladsz az idővonalon, akkor minden egyes fogantatásnál a férfi oldalt választod (édesapád, apai nagyapád, stb). Az utazás végén visszatérsz a legelső Ősapához, az Öregistenhez, a Nagy Szellem első férfi megnyilvánulásához. Egy nagy szertüzet fogtok gyújtani, és aköré hívd az összes férfi ősödet. Táncoljatok és osszátok meg az energiátokat, a férfi Őserőt. Kérj gyógyítást és szeretetet az erőállataidtól, a szellemi segítőidtől és a megjelenő isteni Férfi-archetípusoktól is. Utána térj vissza ugyanúgy, mint a fent részletezett női utazás során.
A gyógyítások mindkét irányban (női és férfi) erőteljesek lehetnek, és előfordulhat, hogy sok idő, vagy akár több alkalom is szükséges ahoz, hogy úgy érzed, minden ősöddel találkoztál az utazás során. Éppen ezért teheted külön napokra a két utazást (női és férfi ősök). Általában a női ősökkel ajánlott kezdeni, mivel sok tekintetben jobban függünk a női, anyai energiáktól, mint a férfi minőségtől. De ha intuitív módon fontosabbnak tartod, hogy a férfi ősökkel kezdd, akkor megteheted azt is. Ezt a szertartást/lélelkutazást elvégezheted egyedül is otthon, vagy eljöhetsz hozzám, és a támogató térben is dolgozhatsz az ősökkel.
Felmerülhet valakiben az a gondolat, hogy a múltban történt dolgokat már nem lehet megváltoztatni. Viszont minden szertartás, ima, meditáció, áldás, amit az ősök felé közvetítünk, őket is támogatja energetikailag. A Szellemvilág nem a lineáris időn belül létezik, és ezért a múltban vagy a jövőben létrejövő eseményekkel kapcsolatban is kérhetünk gyógyítást, áldást a Szellemvilágtól. Az őseink is az időn kívül léteznek, mint archetipikus energiák, hiszen lehet, hogy a lelkük és a testük alkotóelemei már tovább vándoroltak a karmikus körforgásban, mégis az őseinkként eljátszott szerepük mindaddig fennmarad, amíg emlékezünk rá, és kapcsolódunk hozzájuk.
